Pimasz úr

Először is minden Veszprém szurkolótól elnézést kérek, még ha nekem nincs is semmi közöm ahhoz, hogy a csatorna melyik műsorát mikor indítja el. Bár nem mertem valamennyi hozzászólást elolvasni – sőt bevallom egyetlen egyet sem – tudom, hogy az amúgy is rendkívül feszült helyzetben én vagyok a bűnbak. Őszintén sajnálom, ezért az egyért most kivételesen mégse engem tessék utálni, vagy ha ez esik jól, hát eltűröm.

Mellesleg pont ugyanúgy foglalkoztat engem is a csapat sorsa, és pont úgy követem magam is a híreket arról a bizonyos borzalmas hajnalról.  

Furcsa, de mióta napokat volt szerencsém hivatalos minőségben eltölteni a BKV különböző járatain, egészen máshogy figyelem az ellenőrökkel meg a tömegközlekedéssel kapcsolatos híreket. Az ellenőr-balhé – mikor négyen lebuktak, hogy saját zsebre bírságolnak és végül bilincsben vitték el őket civil rendőrök az RTL kamerája előtt – épp forgatásunk közben zajlott. Kínos egy sztori volt, majdnem le kellett állítanunk a forgatásunkat, mondván még rosszabb imidzse lesz így mostantól a BKV-nak. Egyébként is végig ott volt a gyanakvás az engedélyező vezetőkben, hogy akkor most mi sül ki ebből az egészből…Én is kíváncsi vagyok - most vasárnap este 6-kor majd kiderül. A másik hír néhány napos. Szombat éjjel balhézott össze egy buszon két fiatalokból álló társaság és lett brutális késelés a vége. Mindez a Rózsadomb kellős közepén. Pedig a forgatás során megtanultam, hogy éjszakai biztonságiak is dolgoznak a buszokon pont az ilyenek megelőzése végett, de hát hogy lenne már annyi bevállalós nyugdíjas biztonsági, hogy minden éjszakai járaton strázsáljanak? Egyébként erről is lesz szó most vasárnap…

Múlt hét csütörtökön, épp a melegekről szóló riport forgatása közben estem be a Főpolgármesteri Hivatal dísztermébe. Demszky úr tartott fogadást március 15-e és a magyar sajtó napja alkalmából. Még volt annyi időm, hogy levessem szado-mazo bőrgúnyámat, tányérsapkámat és kamionos álbajuszomat. Bár így is én voltam ott a legslendriánabb, azért jól tettem, hogy átvedlettem, mert életemben először kitüntetés céljából rendeltek be egy hivatalba és mi tagadás, az is jól esett, hogy életemben először valamiért díjaztak. Csengery Antal a névadója annak az újságírói kitüntetésnek, melyet 4 éve mindig a főváros helyzetéről, a fővárosiakat hitelesen tudósító újságíróknak ítélnek oda. Idén a Naplóban vetített riportokért kaptam másik négy kollégával együtt én is elismerést. Díjazták az odahagyott kutyapiszkok, a jogosulatlanul elfoglalt mozgássérült parkolók, a zebrán gyalogost át nem engedő, vagy a buszsávokban száguldozó autósok elleni harcot. Eddig csupán egy oklevelet kaptam egész életemben, azt is atlétikából 9 évesen, és arra is Bab Gergely lett véletlenül írva, mivel a célban annyira lihegtem, hogy félrehallották… Az idei plakettet jól szemügyre vettem, szerencsére helyesen írták…

Fontosnak tartom elmondani a mostani Pimasz úr verzió lényegét. Az átalakulásét és a rejtett kamerázásét. Megmutatni és megélni. Nem lebuktatni, tényfeltárni, oknyomozni stb. áll szándékomban, hanem egy-egy jelenséget bemutatni és közben szórakoztatni. Meg persze valamelyest informálni is, ám őszintén szólva a teljesség görcsös igénye nélkül. Megmutatni egy aprócska szeletét a valóságnak. Egy aprócskát csupán. Ráadásul az én szemüvegemen keresztül. Ez bizony rendkívül szubjektív egy műfaj és rizikós játék. Az én játékom.

Manapság a klasszikus riporteri fellépés és technika - úgy vélem - lehetetlenné teszi a valós szituációk megörökítését. Sajnálom, de bizony elmúltak azok a klasszikus évek, mikor „A TÉVÉRIPORTER” megjelent a helyszínen és mindenki készséggel csacsogott neki, mesélt, megmutatott, boldog volt, hogy a mikrofonba beszélhet. Mint volt ez anno még a 60-as, 70-es vagy akár még a 80-as, sőt 90-es években. Mostanra a gerilla-tévézés az egyetlen esély, hogy olyasvalamit mutassunk be, ami még meghökkenti, felháborítja, vagy épp csak mosolyra készteti az embert. Ezért van szükség olykor a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett a rejtett kamerára, az álca végett pedig a beöltözésre. Meg persze némileg a szórakoztatás miatt is, hisz a majdani figurák egytől egyig egyfajta paródiái, szélsőséges karikatúrái a valós lényeknek. Legközelebb egy BKV figura eltúlzott karikatúrája, majd egy szado-mazo meleg csődör bőrébe bújok, lesz azután bumburnyák parkolóőr. Nyilván sokakat felháborít majd mindig valami, de hát ez egy ilyen műfaj.