Az utolsó, vagyis 12. állomásához érkeztünk az nyári szezon riportsorozatának. A plasztikai sebészetről szól a történet. A főhősök műtétet vállaló páciensek és műtéteket végző sebészek.

A témáról csupán annyi, hogy elsők között szerepelt a listán még decemberben, melyet mindenképp meg akartunk valósítani a „megélni és megmutatni” mottó nevében. Tudtuk, hogy rendkívül nehéz – sőt, lehetetlen lesz olyan pasit találni, aki vállalná azt ország-világ előtt, hogy őrajta szépészeti beavatkozást hajtottak végre. Azt is tudtuk, hogy egy-két magamutogató lánykát nem kunszt lencsevégre kapni, akik szívesen és büszkén mesélnek mellnagyobbításukról, netán szívesen is mutogatják azt. Ám a plasztikai sebészetnek ez csupán az egyik – és nem is annyira magasztos része – sokkalta fontosabb és bemutatni való a helyreállító műtétek típusa, hogy a kifejezés hallatán ne csupán az óriás műanyag mellekre asszociáljon többé a néző. Jó pár ilyet is bemutatunk, fantasztikus sebészeik mellett. És persze egy unikum figura portréja is látható lesz végre -. A hazai plasztikai sebész társadalom legirigyeltebb sztárja – hölgynézőink nagy örömére – Krasznai doktor enged majd némi betekintést magánéletébe és munkásságába.

De visszakanyarodva az első mondatokhoz, tudtam azt, ha valamit valóban meg akarok élni és így bemutatni, kénytelen leszek magam is kés alá feküdni. Sokáig morfondíroztunk, mi lehet az, ami esetleg valóban rám férne és viszonylag gyors a felépülés. Így jutottunk el a tokaleszíváshoz, ám ha már egyszer úgyis műtőasztalra fekszik az ember és úgyis zsírleszívás a cél, érdemes összekapcsolni a „kellemest” a „hasznossal” és több mindent is rendbe rakni egyszerre… Egyértelmű volt azonban, hogy ez csakis a riportsorozat utolsó epizódja lehet, hisz azért a teljes felépülés legalább 3 hetet vesz igénybe, kötésekkel, zúzódásokkal a testen és a fejen azonban nem túl szerencsés forgatásokra járni…

Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, viszont saját bőrön tapasztalni bármit is – akár örömet akár fájdalmat egészen más, belülről megélni minden egyes stációját egy ilyen – sokszor éveken át tartó – morfondírozásnak és végül döntésnek, igenis tanulságos lehet. Most vasárnap kiderül mi a helyzet. Tud esetleg valaki pasiról, aki vállalni meri azt, hogy hiúságból műttette meg magát? Én nem találtam ilyet. Magamon kívül…