Túl vagyunk a szeméthelyzet idei felmérésén is. Bámulatos, hogy a végeredményt tekintve tulajdonképp nincs változás. Bár sokak fejében változott a hozzáállás, jóval többen vannak azok, akik megértik, hogy környezetünket talán ne vágjuk haza a felkupacosított szeméthegyekkel - azért a végső kép mégis elszomorító. Hiába, sok kis fecske azért még nem csinál nyarat és elég csupán néhány oltári tahó ahhoz, hogy minden úgy nézzen ki, ahogy. És az még csak nem is szülői háttér kérdése. Pusztán a megértés és belegondolás hiánya. A nyóckerben éppúgy, mint a módos budai Várnegyedben. Ez van. Majd meglátják!
Aztán kukás kocsin utazva, a csapattal reggeli kukákat ürítve jópofa nyugtatójátékot dolgoztunk ki a türelmetlen, hőbörgő kocsisorok és sofőrjeik nyugtatására. Pici pakli kártya és dobókocka került elő a zsebből és pörgött a motorháztetőn – kis gondűző játék, ha már úgy sem halad tapodtat sem a sor… Kedves reakciók és meglepő barátkozások ott, a dugóban. A jutalom pedig finom cukorka a győzteseknek.
Ja, és ami a legnagyobb hatással volt a stábra - és ezért is lett a cím túl a szemétdombokon -, az nem más, mit az óbudai hegyek-völgyek közt húzódó mocsaras dűlőre bukkanás. Itt egy külön társadalom, egy nomád törzs vert tanyát, akik – akár az Alföldön – magyar szürkét, lovakat, birkanyájat tartanak és legeltetnek az elképesztő, sokszor illegálisan odahordott szemét közt. Különleges hangulatú óbudai szafarin jártunk…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.